Kérjem el a templom vagy imaház / kulcsát a paptól, és ne azon sírdogáljak, / hogyan fogyatkozik Isten népe, / hanem látogassam meg olyankor, / amikor csak csend van és pusztaság / csak a jelenléttel átitatott falak, / a csipkebokor, amely pislákol, / de tüze nem alszik ki soha. – Lackfi János Kulcskérdés című létversbe oltott istenkeresésének lírai énje mintha a markába rejtené a transzcendencia földi titkát.
Ám két oldalon át hullámzó roppant kérdésére magunknak kell megtalálni a választ, vagy onnan várni a feleletet, ahonnan azt talán a szerző is reméli. E tekintetben is jó társaságba került a mű: a Reménytövis című kortárs keresztény versantológiába, amely közel háromszáz alkotást gyűjt egybe az elmúlt három és fél évtized magyar istenes költeményeiből válogatva. A keresésről, kérdésekről és válaszokról az antológia ötletgazdájával és szerkesztőjével, az Óbudán élő Kisfaludy Zsófiával beszélgettünk.
„Feladatot kaptam”
– A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) hároméves ösztöndíjpályázatával indult a kötet története. Két sikertelen próbálkozás után harmadszorra is jelentkezni szerettem volna, de nem találtam megfelelő témát. Aztán egy tavaszi napon, egy délutáni elcsendesedés alatt jött az ihlet, amit úgy élek meg, hogy Istentől kaptam a feladatot: kutassam fel és gyűjtsem össze a kortárs magyar költők istenes verseit. Megírtam a pályázatot, elnyertem az ösztöndíjat, így 2022-ben megkezdődhetett a hároméves munka – idézi fel az első lépéseket Kisfaludy Zsófia, aki a szerkesztést úgy kapta feladatul, hogy eredeti foglalkozását tekintve színész: korábban az Operettszínház tagja volt, játszott a Madách Színházban, a Turay Ida Színházban, 2023-ig a Soproni Petőfi Színház, azóta a Magyar Színház társulati tagja.
Szakmája és érdeklődése persze nagy előnyt jelentett a témaválasztáskor. – Lackfi János munkássága indított el a kortárs költészet felfedezése felé vezető úton, már a gimnáziumban is ezzel a hanggal tudtam leginkább azonosulni, versmondóversenyekre és a felvételire is kortárs verset vittem. 2020-ban, a pandémia alatt készítettem el az első önálló estemet, Női lelkek női tükre címmel, amiben kortárs női költők verseit fűztem össze, női énekesek, együttesek dalaival. Ez a járvány miatt sajnos nem futhatta ki magát, de már akkor éreztem, hogy lesz még dolgom a ma élő alkotók munkáival. Ez alig két évvel később valósággá vált, és a kötet összeállításakor visszatértem Lackfi Jánoshoz, aki végül oly’ fontos része lett a kutatásnak, hogy felkértem, legyen a mentorom a munka során.
El is kélt a segítség, mert a feladat hirtelen óriásira nőtt. – Amikor nekiindultam, nem gondoltam, hogy ez ekkora munka lesz. Nagy segítségemre volt az Arcanum online folyóirattára, ahol 1990-ig visszamenőleg böngésztem az irodalmi és egyházi lapokat. Két éven keresztül gyűjtöttem a verseket, több ezer művet elolvastam, ebből közel háromszáz került be a kötetbe. Eredetileg magánkiadásban gondolkodtam, de menet közben többen tanácsolták, hogy keressek meg kiadókat, így jutottam el végül a Kálvin Kiadóhoz, ahol Galsi Árpád igazgató örömmel fogadta az ötletemet, és felvállalta a megjelentetését. A kiadó biztosított lektort, Fazekas Gergely Tamás, korrektort, Bánsági Kinga, illetve a borítót is tervező tördelőt Mikáczó Kamilla személyében. Általuk nyerte el végső formáját a tervem, és nekik köszönhetően lett a szemet is gyönyörködtető kiállítású a kötet. Isten mindvégig a tenyerén hordozta a projektet. Amikor segítséget kértem, mindig a legjobbat kaptam.
(...)
Szerző: Ficsor Benedek
A teljes interjú a hang.hu oldalon olvasható.