130 kortárs költő közel 300 verse kapott helyet Kisfaludy Zsófia válogatásában a Kálvin Kiadónál nemrég megjelent Reménytövis című kortárs keresztény versantológiában. Az összművészeti projekt a köteten túl hangzó verseket és egy zenés előadást is magában foglal. A kötet szerkesztőjét arról kérdeztük, miként állt össze a válogatás, milyen szempontok vezérelték, és hogyan élte meg az elmúlt három év munkáját.
– Miért versantológia lett a Reménytövis? Van ebben egyfajta személyes vonzódás a lírához, a költészethez?
– Már fiatal koromtól kezdve szerettem a verseket. Amikor a színészképzésre felvételiztem, és vinni kellett monológokat meg verseket, valahogy sokkal könnyebben találtam meg a költeményeket. Azon belül is a kortárs versek állnak hozzám a legközelebb.
– Mondhatjuk azt a kötet kapcsán, hogy a versek találták meg a szerkesztőt? Vagy ez a találkozás amolyan kétirányú folyamat volt: kereste a verseket és végül azok találták meg?
– Nem tudom, lehet. Az biztos, hogy nagyon sokat kerestem és kutattam – ez több, mint két évig tartó munka volt. Azt a képet mindenképpen szeretném eloszlatni, hogy csak ábrándozva üldögéltem, és az ölembe potyogtak a kortárs istenes versek.
– Hol, merre találta meg a kötetbe végül beválogatott közel 300 verset? Mesélne a szerkesztés folyamatáról?
– A Magyar Művészeti Akadémiánál elnyert hároméves ösztöndíjpályázatom határozta meg a munka keretét. A versantológia az egyik eleme volt ennek a projektnek. A versek válogatása során nagy segítségemre volt az Arcanum Digitális Tudástár, ahol vissza lehet keresni az elmúlt évek irodalmi folyóiratait. 1990-ig mentem vissza, az elmúlt 35 év folyóiratokban megjelent verstermését olvastam el. Ahhoz, hogy egy keresztény versantológiát összeállíthassak, mindenképpen el kellett olvasnom például a Credo, a Confessio és a Vigília folyóiratokban publikált verseket. Nagyon sok olyan mű volt, ami miatt vérzett a szívem, de mivel 1990 előtt íródott, ki kellett hagynom, nem kerülhetett a válogatásba. Túrmezei Erzsébet például 1912-ben született, rengeteg szép verset írt, de a ’90 előtt megjelent verseit nem tehettem be a kötetbe.
Hálás vagyok a Kálvin Kiadónak, hogy felvállalta a kötet kiadását, és hogy a jóvoltából egy nagyszerű lektorral (dr. Fazakas Gergely Tamás) és korrektorral (Bánsági Kinga) dolgozhattam együtt. Gergely a tartalmi elemekkel kapcsolatban látott el tanácsokkal, Kinga pedig ellenőrizte a szövegek pontosságát és járt utána, hogy ezeknek esetleg van-e már frissebb verziója, amit a költő azóta kicsit átírt, átgondolt.
Szerző: Pompor Zoltán
A teljes cikk a Könyvhét online magazin oldalán olvasható.